Új honlap

Egy darabig még ez az oldal is frissül, de ezentúl a http://farkaspapeva.hu/ oldalt érdemes követni.
Köszönöm az eddigieket, és várlak benneteket itt:

http://farkaspapeva.hu/

Ami maradt

A téma a #mitépítsünk sorozat részeként indult, melyben hétköznapi tárgyakat, gyerekjátékokat értelmeztem át, és helyeztem más kontextusukba. Tavasszal a vírusveszély – de főképp az ezzel egyidejű, saját, személyes veszteségem – szavakba nehezen önthető változásokat indított el, és más irányba terelte a munkát. A történtek fizikai vetülete: a beszűkülő lehetőségek, a tárgyi feltételek (műterem, anyagok, eszközök) hiánya párhuzamba állítható a bennem és körülöttem zajló történésekkel.

Érdekes véletlen, hogy már tavaly nyáron rátaláltam egy olyan anyagtársításra, ami most nyert mélyebb értelmet, és jól leképezi mindazt, amiről fent írtam. Az egyik győri fogtechnikai labor alkalmat adott helyi művészeknek, hogy a jubileumi kiállításukon részt vegyenek. Különleges minőségű fogtechnikai alapanyagokból dolgozhattam, ez remekül illeszkedett a folyamatban lévő munkámhoz, így született a DISZTÓPIA sorozat. Különösen inspiráló volt, hogy ezeket az anyagokat (orvosi műgyanta, szilikon, porcelán, gipszek) eredeti funkciójukban testmódosításhoz használják, hiszen az implantátum definíció szerint „az emberi testbe beültetett mesterséges pótlás”, ez pluszjelentést adott a tárgyaknak – utalva arra, ami pótolható, és ami nem.

A folytatásnak egyelőre az AMI MARADT címet adtam, de ez valószínűleg változni fog. A HIÁNYJEL, a LOSS és a FRAGMENT is felmerült címként, és mint e téma különböző aspektusai, minden bizonnyal megvalósulnak majd a sorozat részeként. Formailag az újonnan elkezdett tárgyaknál egy korábban már alkalmazott megoldásomhoz térnék vissza: a felületen szelvényeket vágnék (hagynék), és más anyaggal egészíteném ki a tárgyat. Ez először a Könnyű álmok (v. Bonbon 2007) plakett sorozatnál jelent meg, textil-bronz kontrasszttal, később a Pszeudo-portrék sorozatomban (2009-12), különböző faanyagok társításával, mostanában pedig pedig egy díj-objekthez (Fogyatékosság-barát Munkahely díj 2018) használtam egymást kiegészítő beton részeket.

Mindezzel párhuzamosan a bezártság egy másik sorozatot is elindított, ez egyelőre a TRAFFIC címet kapta. A nehéz helyzetet ellensúlyozandó visszatértem a játékosabb formához: műanyag kisautókat öntöttem gipszbe, eljátszva a forgalom csökkenésének gondolatával. Később ezeket is szeretném betonba áttenni.

Disztópia 1-4.

Disztópia 1.

Disztópia           

pirogránit, porcelán, fogászati műgyanta 15 x 11 x 7 cm

A kiindulópont ezúttal néhány betonból újragondolt természeti forma volt, fecskefészkekre és darázskolóniákra emlékeztető alakzatok. Ezeket egészítettem ki – rendhagyó implantátumként – fogászati anyagokkal. E társítás elsőre talán szokatlan vagy bizarr, de rámutat arra, ami pótolható, és ami nem.

KULTLAB50+

A kiállítás Adács György fogtechnikus mesternek állít emléket, aki idén lenne 80 éves és 1968-ban, azaz 50+ éve hozta létre a vállalkozását Győrben. 1969 óta kamarai tag volt.

A tevékenységet fiai örökítik tovább, akik az ő gondolatait, szakmaiságát működtetik a mai napig.

Nem egy hagyományos történeti kiállításban gondolkodtunk, hanem művészeket bevonva és őket támogatva, fogászati anyagok felhasználásával a Maxadent labor felkérésére alkotásokat hoznak létre, amik 2019. szeptember 20-án (péntek)18 órai kezdettel egy aukció keretein belül találnak új gazdára.

Résztvevő művészek:

Csermák Zsuzska, Dubi Árpád, Farkas-Pap Éva, Farkas Vajk, Szabó Márton, Szabadvári Attila, Szabadvári-Farkas Zsuzska, Szarka Fedor Guido, Varga Gyöngyvér

Disztópia 1-2.

beton, szilikon, fogászati műgyanta

12 x 12 x 5 cm

  

Disztópia 1. (részlet)

beton, szilikon

12 x 12 x 5 cm

Disztópia 5.

pirogránit, fogászati műgyanta

15 x 12 x 7 cm

Bárczi díj

A Segítő Vásárlás program keresett fel az alábbi megbízással. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar kérte meg őket a Dr. Gordos Anna díj tárgyi jutalmának elkészítésére. A tervezéssel engem bíztak meg, a kivitelező pedig a Palota-15 Nkft., a díjat fogyatékossággal élő személyek készítik.

A képeken a makett és a kivitelezés egyes mozzanatai:

+ Misija Design

Negatív készítése

#mitépítsünk_2

#mitépítsünk 1-7. 

2019

beton, műanyag; változó méret, kb.  8 x 8 x 2,5 cm            

#mitépítsünk

betonplasztika sorozat

A koncepció „Meghekkelt tárgyak” sorozatom folytatására épül, előzményei:

- Átmenet sorozat (régi fatárgyak, rétegelt lemez applikációkkal)

- Közös ló sorozat (kétfejű hintalovak betonból ill. fából)

- Urbánus intarziák (installáció a Transzparens terek kiállításhoz, 2018, Gödöllő, GIM Ház)

A főbb jellemzők, amik a tárgyciklust összekötik: hétköznapi tárgyak, jelenségek új kontextusba helyezve, ellentétpárok, meglepő társítások alkalmazása. A tervezett betonplasztikákra – csakúgy, mint a sorozat korábbi darabjaira – is jellemző a kontrasztos anyaghasználat, ezúttal a beton és a műanyag gyerekjátékok, origami figurák, banális, hétköznapi eszközök. A címadó #mitépítsünk kifejezés is erre utal. A hashtag-es forma szándékosan populáris egyfelől, másfelől összekapcsol, rendszerbe foglal, kulcsszó, szinte szállóige lesz belőle – maga a hashtag is egy ilyen, jellegzetesen 21. századi fogalom.

A street art-ban az a jó, hogy gyerekkel könnyebb művelni, mint nélküle. Bármit is csinálok, az nem fura és nem gyanús...

#gyerekkelvagyok #fogdráagyerekre

FbM-díj 2018

December harmadika a Fogyatékos Emberek Világnapja, ekkor adja át a Salva Vita Alapítvány a Fogyatékosság-barát Munkahely elismeréseket. Nagy öröm, hogy ezúttal is én készíthettem el a díjtárgyakat. Az idén a díjazás rendszere megújult, az Arany-fokozat bevezetésével a tárgy maga is megváltozott. Megtartottam a már ismert, a logót idéző kavicsszerű formát, és a betont alapanyagként. Az újdonság a kihúzható fehér beton belső rész, és a forma belsejében elrejtett aranyozás.

Transzperens terek

Kiállítás a gödöllői GIM Házban

2018 június 30 - szeptember 31

Kurátor: HIDASI ZSÓFI textiltervező művész

Kiállítók:

ARATÓ ZOLTÁN formatervező művész / BAJKÓ DÁNIEL festőművész / BALÁZS IMRE BARNA festőművész / FARKAS PAP ÉVA szobrászművész / GUBA ILKA fotóművész / GUBA SÁNDOR építész / HIDASI ZSÓFI textiltervező művész / IPSICS BARBARA médiaművész / KONOPÁS JUDIT EMESE hang és tér kutató / LENGYEL GERGŐ formatervező művész / REMSEY DÁVID grafikusművész / SZESZTAY CSANÁD fotóművész / VARGA MELINDA szobrászművész

Farkas-Pap Éva:

Urbánus intarziák/Hiányjel

Egy fa utóélete, a gyökérzet maradványai, a hiány maga, és amit mögé gondolunk.

Értelmezhető-e egyfajta természetes intarziaként egy múltból itt maradt csonk, és ez vajon mit ad hozzá személyes vagy közösségi tereinkhez? Esetleg éppen örökre elvesz valamit? Van-e értelme a gyökérzetnek fa nélkül, és fontos-e ez egyáltalán? Mit kezdjünk ezzel?  Hol kezdődik a felelősségünk?